autonómia – görög eredetű szó (auto-nomosz), jelentése önkormányzás. Ön­magukat kormányzó államokat vagy államokon belüli intézményeket, illetve csoportokat szokás e fogalommal jelölni, amelyek jelentős függetlenséget és kezdeményezési szabadságot élveznek. Történelmileg az autonómiáknak szá­mos változata alakult ki. A legjelentősebbek a települési és a területi önkor­mányzatok (község, vármegye), a szakmai önkormányzatok (szakszervezetek, kamarák), a vallási közösségek önkormányzatai (egyházak), valamint az egye­temek és az egyesületek. Napjainkban gyakran használják az autonómiát a személyi szabadság egyik aspektusára vonatkoztatva is. Autonóm egyének azok, akik önállóan választják meg céljaikat, szemben azokkal, akik külső erőktől függenek. Az autonómia iránti igény, illetve az erre való képesség általános emberi sajátosság, de mindenkire más-más mértékben jellemző. Magyar szempontból a határon túli magyarság autonómia törekvése állandó aktuálpolitikai kérdés, aminek azonban egyelőre kevés realitása van. A ma­gyar kisebbségek jogainak biztosítására megoldást jelenthet viszont uniós állampolgárrá válásuk. Az Európai Uniónak ugyan nincs kidolgozott norma­rendszere a kisebbségi autonómiák vonatkozásában, de az Európai Alkot­mány – magyar kezdeményezésre – már az Unió értékei között sorolja fel a kisebbséghez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását.