egyetem – A latin universitas kifejezés, mind a római időkben, mind a középkorban, személyek valamely összességét jelölte. A középkori egyetemek testületek voltak – a mesterek vagy a diákok testületei. Ebben az értelemben, mint Rashdall írja Európa egyetemei a középkorban c. klasszikus munkájában: »az ókori világ legműveltebb társadalmai ... nem ismertek egyetemet«, s »teljesen félrevezető ennek az elnevezésnek alkalmazása az ókori Athén vagy Alexandria iskoláira«. Mint Rashdall hangsúlyozza: az az elképzelés, mi­szerint az »egyetem« valaha is universitas facultatum-ot jelentett volna, tö­ké­le­tesen elhibázott. A középkor számos egyeteme foglalkozott kizárólag szak­kép­zéssel. – Az oktatás intézményeit az adott kor információs technológiái minden időkben erőteljesen formálták. Jelesül a középkori egyetem a 12. és 13. század kéziratos kultúráját képviseli, a könyvek még szűkös világát s a kommunikáció még erőteljesen szóbeli jellegét. A diákok egyeteme nem csu­pán – tagjainak jogi védelmet nyújtó – politikai szervezet volt, hanem a közös tanulás és memorizálás intézményes kerete is. Ehhez képest az újkori egye­tem egyre inkább olyan hely, ahol könyvgyűjtemények összpontosultak. A modern egyetem az egyetemi könyvtár mint enciklopédikus kutatókönyvtár köré szerveződik. Napjainkra pedig, a világháló korában, megjelent az in­ter­neten elérhető dokumentumokra építkező virtuális egyetem.