Jagelló-kor – Az 1490 és 1526 közötti korszak neve Magyarországon, ami­kor a Jagellók cseh–magyar ágából származó két király, II. Ulászló és II. La­jos uralkodott. A dinasztia választással került a magyar trónra. Tudatos bé­kepolitikát folytattak. Csehországgal ekkor kezdődött az 1918-ig tartó perszo­nálunió, Lengyelországban a Jagellók lengyel–litván ága uralkodott, a Habs­burgokkal szerződések biztosították az ág kihalása esetén az öröklést. 1515-ben kettős házassági szerződéssel Lajos királyfi leendő felesége Habsburg Mária lett. Az oszmánokkal szemben defenzívába szorult az ország. 1521-ig többször megszakított fegyverszünetek voltak érvényben. 1493-ban Udbinjá­nál a horvátok vereséget szenvedtek, 1512-ben oszmán uralom alá került a szreberniki bánság. 1521-ben elesett Nándorfehérvár, 1526-ban II. Szulej­mán serege Mohácsnál megverte a magyarokat, a király a csatában halt meg. Ez az ütközet a magyar középkor hagyományos záró dátuma. A rendek befo­lyása új kormányzati területekre terjedt ki: a királyi tanácsra, a pénzügyekre, a külpolitikára. Nagy törvényhozói és kodifikációs munkába fogtak, ekkor rögzítették először a magyar szokásjogot (Werbőczy István: Hármaskönyv). A marha- és rézkivitelnek köszönhetően gazdaságilag gyarapodó országban tört ki a Dózsa-féle parasztfelkelés. A régebbi történetírásban hanyatló korszak­ként ábrázolt Jagelló-korról az újabb kutatások kiegyensúlyozottabb képet festenek.