Dózsa-féle parasztfelkelés – A szreberniki bánság 1512-es oszmán kézre kerülése után egy évvel a pápa keresztes háborút hirdetett a törökök és a tatárok ellen. Sereget gyakorlatilag csak Magyarországon toboroztak 1514 tavaszán, a résztvevőket öt nagyobb táborban gyűjtötték össze. Főve­zérré egy végvidéki tisztet, Székely vagy Dózsa Györgyöt tették. A gyülekező hadak szokásos fosztogatásai miatt a hadjáratot felfüggesztették. A jórészt parasztokból álló keresztesek ezután a nemesek ellen fordultak, akik sze­rintük elszabotálták az ország védelmét, és veszélyeztették a hadba indulók lelki üdvét. A keresztes hadjáratból a magyar történelem legnagyobb paraszt­felkelése lett. A fősereg a Maros mentén több győzelmet aratott, ostrom alá vette Temesvárt. A felkelést két hónap múlva leverték, vezetőit kivégezték, s törvényben szigorították a jobbágyok helyzetét, amit azonban nem hajtottak végre. A parasztháború nem terjedt ki az egész országra, súlypontja az Al­földön volt. Kirobbanását nem a jobbágyok rossz anyagi helyzete, hanem a rendi világgal való elégedetlenségük okozta. A felkelés ideológiájában nagy szerepük volt az obszerváns ferenceseknek.