nemesség – Az uralkodóktól kapott földtulajdonra épülő, kiváltságos európai társadalmi réteg, előzményei máshol is kimutathatóak. Születés, tel­jesítmény, tulajdon határozta meg társadalmi helyét, melyet feudális-rendi ethosz övezett. Európában a középkortól kiemelkedő katonai, politikai, igaz­gatási, gazdasági és kulturális szerepet játszott, amellyel sokszor kasztszerű elkülönülés, a társadalmi vezetőszerep kisajátítása járt együtt. A nemesség »vérével adózott«, adómentességet élvezett. – Igen tagolt társadalmi alakulat, országonként és csoportonként roppant életmódbeli eltérésekkel. Fe­lül he­lyez­ke­dik el a főnemesség vagy arisztokrácia, amelyhez – szigorú hi­e­rar­chi­ában – hercegek, márkik, grófok, őrgrófok, bárók tartoznak. A legalsó szinten találhatók a kis- (nálunk »bocskoros« vagy »hét szilvafás«) nemesek, akiknek csak címük maradt meg. Nemesi címet, arisztokrata rangot az uralkodók a monarchiák fennállásáig adományoztak, így a nemesség nem csupán születési előjogokra épült, hanem bizonyos társadalmi mobilitást is ki­a­la­kított. – A nemesi címet s birtokrészt a letöbb európai kontinentális or­szág­ban minden családtag örökli, Nagy-Britanniában csak a legidősebb fiú. A nemesi nevekben sokszor utalás van a család (eredeti) birtokára (von, van, de, -y), ez a birtok azonban idővel gyakran elveszett. Oka ennek elsősorban a birtoktestek elaprózódása, kényszerű eladása volt. A földjevesztett nemesség utóbb hivatalba vagy a hadseregbe kényszerült, elpolgárosodott; a 19. sz.-ban nálunk is kialakult a dzsentri réteg, melynek hullását Mikszáth Kálmán ábrázolta.