rendi helyzet – Az egyén rendi helyzetét – a fogalom Max Weberre hivat­kozó, szociológiai értelmében – az határozza meg, hogy származásából, sajá­tos életviteléből és/vagy foglalkozásából adódóan mekkora eséllyel és milyen mértékben tarthat igényt rendi »becsületre«. A rend lényegénél fogva több, mint az azonos rendi helyzetű egyének összessége; sajátos csoporttudattal, rendi éthosszal bír. A rendi éthosz olyan jellemző viselkedési formákban jut kifejeződésre, mint például az egymás közötti házasodás vagy a társadalmi érintkezés kizárólagossága. A rendi tagolódás – vagyis a rendi »becsület« egyenlőtlen megoszlása az egymás alá vagy fölé rendelt társadalmi csoportok között – nem pusztán a rendi társadalmakra jellemző. Hiszen a rendi helyzet – annak következtében, hogy nagy mértékben befolyásolhatja a javak és szak­képzettségek piaci értékesítésének esélyét (pozitív irányban a »társasági kap­csolatokon« vagy a »szakma becsületén«, negatív irányban pedig a rendi kötöttségeken keresztül) – gyakran az osztályhelyzet egyik meghatározó té­nyezőjévé válik. Rendi társadalomról akkor beszélhetünk, amikor a társa­dalmi rétegződésen belül a rendi tagolódás válik meghatározóvá.