Hunyadiak kora – Az 1440 és 1490 közötti korszak Hunyadi Jánosról és fiáról, Mátyásról kapta nevét, s három király: Habsburg V. László, Jagelló I. Ulászló és Hunyadi I. Mátyás uralkodását foglalta magába. Első felében – megszakításokkal – polgárháború dúlt az országban, amelyet az örökséggel királlyá lett László és a megválasztott Ulászló hívei vívtak egymással. Ennek során a magyar történelemben elsőként Hunyadi János személyében kor­mányzót is választottak. A kortársak által zavaros időknek nevezett időszak 1462 körül ért véget, amikor a Felvidék egy részét megszállva tartó zsoldosok uralmát felszámolták. Miután a választással 1458-ban trónra került Mátyás 1464-ben megkoronáztatta magát, szilárd kormányzatot épített ki: megrefor­málta a pénzügyeket, a bíróságokat és az oklevéladást, állandó zsoldos had­sereget hozott létre, elkezdődött a szokásjog kodifikációja. Az Oszmán Biro­dalommal szemben az ország pozíciókat vesztett: Szerbia és Bosznia bukása után állandósultak a török portyák. A magyarok rövid ideig támadó stratégiát folytattak, de Hunyadi János mindhárom kísérlete (1443, 1444, 1448) az oszmánok Európából történő kiűzésére kudarcot vallott. Ezután visszatértek a védekezésre: kiépítették a déli végvárrendszert, amelynek kulcsát a Szer­biától megszerzett Nándorfehérvár jelentette, ezt kétszer is (1440, 1456) megvédték. 1464-től gyakorlatilag, 1483-tól kezdve formálisan is fegyverszü­net volt a két ország között. A zavaros időkben felbomlott a cseh–magyar–osztrák országegyüttes, amely csak V. László alatt egyesült újra. Mátyást 1469-ben cseh királlyá választották, ám Csehországnak csak egy részét tudta meghódítani; a nyolcvanas években elfoglalta Alsó-Ausztriát. Mátyásnak nem volt törvényes örököse, a Habsburgok trónigényét nem tudta visszavonatni, halála után a Jagellók kerültek a trónra.