rendiség kialakulása Magyarországon – Magyarországon az 1260–70-es években jelent meg – Gerics József feltételezése szerint friaul–aquileai hatásra – a rendi kormányzat előzménye. Legfontosabb okai a jogilag egy­séges nemesség kialakulása és a római jog fogalmainak átvétele. A korai rendiség idején két intézményi változás történt: létrejött a későbbi érte­lemben vett országgyűlés, a királyi tanács pedig pár évig választott nemesi tagokkal bővült ki. A magyar országgyűlés a Karoling-birodalom peremvidékén kialakult típushoz tartozik: kétkamarás. Az első kamara a kibővített királyi tanács, ahol személyes jogon jelentek meg a főpapok és a bárók, a máso­dikban pedig a közvetlenül a király alá tartozó rendek képviselők útján vettek részt. A korai rendiség korszakában ide csak a nemesség és néhány kivált­ságos népelem (kunok, szászok) tartozott. A nemesek képviselőiket várme­gyénként küldték a parlamentbe. 1445-ben kezdődött a városok rendszeres országgyűlési szereplése. Ettől kezdve 1848-ig négy politikai rend volt Ma­gyarországon: a bárók, a főpapok, a nemesek és a városok rendje. Az első valódi országgyűlést valamikor V. István (1270–72) uralma alatt tartották, helye általában a királyi székhely (Óbuda majd Buda) közelében volt; a pesti városfalak alatt elterülő Rákos-mezőn először 1277-ben tartottak diétát. A korai rendiség 1320 körül elhalt, ami általános európai jelenség, magyará­zatával azonban adós a történettudomány.