bulvárlap – az elnevezés arra utal, hogy az emberek – szemben a főként előfizetés útján terjesztett minőségi sajtóval – általában az utcán (a boulevard-on) vásárolják. A népszerűnek vagy tabloidnak is nevezett lapok elsősorban a szenzációkról (botrányokról, katasztrófákról, bűnügyekről) szól­nak, a fontos helyett az érdekes hírekre fókuszálnak. Terjedelmük kisebb, áruk alacsonyabb, mint a minőségi lapoké, és általában kevesebb hirdetést tartalmaznak. Példányszámuk azonban rendszerint magasabb, bevételeik zö­mére az eladott lapszámokból, nem a hirdetésekből tesznek szert. Kisebb a méretük is, így a tömegközlekedési eszközökön könnyebb őket olvasni. Tipo­gráfiájuk és nyelvezetük harsány, kedvelik a nagybetűs címeket, a rövid cik­keket és a színes fotókat. A 20. század első felében számos bulvárlap műkö­dött Magyarországon, de az államszocializmus évtizedeiben a műfaj – a tar­talmában a többi lappal lényegében azonos, de lazább tipográfiájú Esti Hírlap kivételével – nem létezett, mert a hivatalos tájékoztatáspolitika propaganda­szempontjainak nem felelt meg. A rendszerváltás idején azonban újra megje­lentek a bulvárlapok, és eladott példányszámuk ma már megelőzi a minőségi sajtóét. Az 1990-es években tért hódított a bulvárlapok új típusa, az ingye­nesen osztogatott, hirdetésekből fenntartott újság is. Újabban a bulvárla­pokat és a minőségi lapokat elválasztó határvonal elmosódott, és formátu­mában több minőségi lap is bulvárosodott.