Horthy-korszak – a magyar történelem 1920 és 1944 közötti időszakának közkeletű elnevezése. Névadója Horthy Miklós altengernagy, aki 1920. március 1-től 1944. október 16-ig ideiglenes államfőként (kormányzóként) állt Magyarország élén. Az ország államformája az egész Horthy-korszakban királyság, politika rendszere pedig korlátozott, vagyis antidemokratikus jellegű parlamentarizmus volt. Ezen belül az 1920-as éveket inkább liberális és restaurációs, az 1930-as éveket pedig autoriter és reformpárti törekvések, illetve hatalomgyakorlási technikák jellemezték. Az 1930-as évek végétől megerősödött az antiszemitizmus is, amely végül a magyarországi zsidóság mintegy kétharmadának a pusztulásához vezetett. Külpolitikai téren a legfőbb cél mindvégig a trianoni békeszerződés revíziója volt, amelyet a korszak második felében aktívabban lehetett képviselni, mint az 1920-as években. A határok módosítására végül – Németország és Olaszország hathatós támogatásával – 1938 és 1941 között került sor, négy lépcsőben. Az elmaradott Balkán-országok és a jóval fejlettebb cseh-morva területek közötti – történetileg kialakult – átmenetet képező szintjét a magyar gazdaság a Horthy-korszakban is megőrizte. Vagyis növekedése megfelelt az átlagos európai tempónak. A gazdasági modernizációval párhuzamosan folyamatosan terjedtek az új közlekedési (autó, motorkerékpár, kerékpár), tömegkom­munikációs (telefon, rádió) és tömegszórakoztatási (sajtó, film) eszközök.