totemizmus – a vallástudomány, ezen belül a vallástörténet, a vallásetno­lógia és az ősvallások kutatásának alapvető fogalma, amely a totem (jelentése »a fivér vagy a nővér rokona«) algonkin indián szóból származik. Maga a kifejezés a világ számos vallásának azt a közös vonását jelöli, amely szerint az emberi közösséget (törzset) leszármazási kapcsolat fűzi valamely állatőshöz (ritkábban növényhez vagy élettelen természeti tárgyhoz). A totemizmus, mint a vallási képzetek részét, alkalmanként pedig – főleg az amerikai indián és az afrikai törzsi vallásokban – lényegét jelentő hiedelemrendszer, a totem alakjában a közösség szellemi patrónusát részesíti rituális tiszteletben és tabu általi – megölését, elfogyasztását, megsértését egyaránt tiltó – véde­lemben. Ugyanakkor a totemizmus lényege nem merül ki a totem rituális tiszteletében vagy a közötte és népe között fennálló kapcsolatot feldolgozó totemmítoszokban; alakja a törzsi, közösségi összetartozásnak is szimbó­luma, amelyből a házassági exogámia és a közösségi szolidaritás számos formája levezethető. A világ vallásainak későbbi történeti fejlődése során az ősi totemisztikus hagyomány számos eleme megőrződött: így az istenek állatalakban való tiszteletével és az állatszimbolikával kapcsolatos képzetek, az étkezési tilalmak és rituális lakomák, beavatási szertartások számos eleme ilyen totemisztikus előzményekre utal vissza. A vallás egész világát egy ősi totemizmusra visszavezető etnológiai elméletek ugyanakkor erősen vitathatók.