mítosz – a vallástudomány, különösen pedig a vallástörténet világában használt, a görög müthosz (elmondás, elbeszélés) görög szóból származó fo­ga­lom, amely az emberi kultúra igen ősi, az istenek és héroszok világáról, a világ keletkezéséről és lényegéről, az emberi civilizáció gyökereiről beszámoló orális, később gyakran írásban is lejegyzett, valamennyi nép hagyományában felbukkanó történetet jelöl. A világ vallási kultúráinak sorában a mítosz a vallási képzetek gyökerének vagy forrásának, a kultúra és a világszemlélet alapvető elemének tűnik, a vallás világához fűződő viszonyának és a köznapi gondolkodással való kapcsolatának megítélésében azonban a vallás­tu­do­mány­ban igen eltérő vélemények vannak forgalomban. Így egyes iskolák a mítoszt a vallás forrásának, mások riválisának, a közvetlen-érzéki vagy éppen az elvonatkoztató gondolkodás termékének tekintik; egyes nézetek szerint tar­tal­ma a valóság megtapasztalásának fogalmi, szimbolikus általánosítása, mások szerint viszont a mágia és a rítus világának utólagos igazolása, amely szer­ve­sen épül be a vallási kultúra egész rendszerébe. A mítoszok leggyakoribb témái az istenek születésével és hatalmi harcaival, a világ és az ember teremtésével, a Szent és a profán valóság kapcsolatával, az ember sorsával és rendeltetésével kapcsolatos történetek, amelyek célja az ember transz­cendens élményeinek és tapasztalatainak rögzítése és magyarázata. Ebben a szerepében a mítosz a vallási tanítás alapja, egyben azonban sajátos tu­do­mány és művészet is.