Magyarország a 20. században – A 20. századi magyar történelmet a világtörténelem három nagy eseménye osztja négy egymástól nagyban különböző korszakra. Az első és máig legnagyobb fordulópontnak az I. világháborút követő területi átrendeződés tekinthető, amit az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés szentesített. Az 1920 és 1944 közötti Horthy-korszak egyik legfontosabb jellemzője az ekkor megállapított határok revíziója volt. A második nagy fordulatnak az ország szovjet érdekszférába kerülése és belső viszonyainak szovjetizálása tartható a II. világháború 1945-ös lezárulását követő ún. koalíciós években. Az ország függetlenségének visszaszerzése és a sztálinista-rákosista diktatúra megdöntése érdekében tört ki az 1956-os forradalom és szabadságharc. Az ezt követő Kádár-korszakban a diktatúra szigora enyhült, a gazdasági tervezés racionalizálódott, az életviszonyok javultak és a szellemi-kulturális élet szabadabb lett. A szovjet csapatok távozására, az egypártrendszer többpártrendszerrel való felváltására és a magántulajdonon alapuló piacgazdasághoz való visszatérésre mindazonáltal csak az 1989-1990-es rendszerváltás következtében került sor. Ezt a Szovjetunió meggyengülése és az Egyesült Államoktól elszenvedett törté­nelmi veresége tette lehetővé. Az évszázad utolsó évtizedében megszilár­dultak a parlamentáris demokrácia intézményei, és több éves válságperiódus után az új külgazdasági és biztonságpolitikai feltételekhez is sikeresen alkalmazkodott az ország.