kiegyezés – 1848 és 1867 között több politikai irányzat próbálkozott a Habs­burg Monarchia korszerűsítésével, modern polgári állammá való átalakításá­val. Az osztrák–német centralistákkal és a szláv föderalistákkal szemben a magyar politikai vezetőréteg a dualista koncepciót képviselte. Ferenc József 1864 végén titokban felvette a kapcsolatot Deák Ferenccel, hogy megtudja tőle a magyarok kívánságait. E tárgyalások nyomán Deák 1865 tavaszán híres »húsvéti cikkében« kifejtette a kiegyezés alapelveit. A részletek kidolgozása az 1865 végén összehívott magyar országgyűlésre várt, amely hamarosan ki­egészült az erdélyi képviselőkkel. Az országgyűlés által kiküldött bizottság Deák vezetésével 1866 nyarára elkészítette a kiegyezési törvényjavaslatot. Ezután hosszas és nehéz tárgyalások következtek a bécsi kormánnyal és az uralkodóval. Végül 1867 februárjában létrejött a megegyezés, amelynek nyo­mán Andrássy Gyula vezetésével megalakult az önálló magyar kormány, majd Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. A kiegyezés (1867:12. tc.) értel­mében a Habsburg Monarchia kétközpontú, dualista szerkezetű és alkotmá­nyos állammá, Osztrák–Magyar Monarchiává alakult át. A kiegyezés, amely a Monarchiában lezárta a polgári átalakulás időszakát, az adott nemzetközi és belpolitikai viszonyok között reális kompromisszum volt. Magyarország olyan önállósághoz jutott, amellyel 1526 óta nem rendelkezett. Az osztrák–magyar kiegyezést 1868-ban kiegészítette a horvát–magyar kiegyezés, amely Horvát­ország részére széleskörű belügyi és kulturális önkormányzatot biztosított a magyar korona országain belül.