alkotmány – Az alkotmány különleges törvényt jelent, alaptörvényt, amely kifejezi a társadalmi berendezkedés alapjait, és amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, valamint megszab­ja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az alkotmány egy adott jogrendszer legmagasabb szintű jogi normája, minden más jog­szabály belőle meríti érvényességét. A formailag egyetlen, írott törvénybe fog­lalt, ún. chartális alkotmánnyal élesen szemben áll – a mára már igen ritka – történeti alkotmány, amely az adott állam történelmi fejlődése során megal­kotott legfontosabb törvényeknek, deklarációknak és más szabályoknak az összessége. Utóbbi tipikus példája Nagy-Britannia alkotmánya, amelynek még az 1215-ben I. (Földnélküli) János által kiadott, az angol nemesség jogait biztosító Magna Charta Libertatum is a részét képezi. Az alkotmányosság legfontosabb követelményei a népszuverenitás és a népképviselet, a hatalmi ágak szétválasztása és egyensúlya, a törvények uralma, az egyenjogúság elve és az emberi jogok deklarálása. Az alkotmánnyal szemben támasztott alap­vető igény továbbá, hogy ne csak kimondja a jogokat, hanem garanciákat is teremtsen azok érvényesülésére.