írásbeliség – így nevezzük azt a kommunikációtörténeti korszakot, amely az írás kognitív és társadalomformáló hatásaitól mentes elsődleges szóbeliség és a hangzó szó elektromos-elektronikus média által közvetített újbóli meg­erősödésének következményeként megjelenő másodlagos szóbeliség kora közé ékelődik. Az írásbeliség korszaka a dokumentumok reprodukciójának techno­lógiája szempontjából a kézírásos írásbeliség és a tipográfia korára szakaszol­ható. Míg a kézírásos írásbeliség a reprodukció technológiájának korlátai miatt erőteljesebben kötődik a tudás áthagyományozásának orális technikáihoz, addig a könyvnyomtatás megjelenésével lehetővé válik az írás kognitív és szociológiai hatásainak kiteljesedése: a hagyomány tudásmegőrző szerepét mindinkább a könyvek veszik át, s így a hagyomány perifériára szorul. Meg­szűnik a kézi másolás okozta szövegromlás, az identikus sokszorosítás révén a tudás demokratizálódik és egyetemessé válik, s ez elősegíti új tudományok feltűnését, a tudományos forradalom kibontakozását. A nyomtatott könyv megjelenésével elterjednek a magánkönyvtárak, lehetővé válik a szövegek magányos tanulmányozása, mind általánosabbá válik az olvasás, s ez egyaránt elősegíti a kognitív és a politikai értelemben vett individualizmus kibontakozását.