Szent Korona – I. István királlyá avatásától kezdve Magyarországon a ko­ro­na volt a legfontosabb felségjelvény, első királyunk koronája azonban nem maradt ránk. A mai magyar korona, az ún. Szent Korona alsó, görög feliratú része (corona Graeca) aranyból készült abroncskorona, egyik zománcképe I. Géza király képmását ábrázolja. Eredetileg női diadém volt, s a bizánci császár ajándékaként került magyar földre I. Géza korában. Az arany kereszt­pántok alkotta, latin feliratú felső rész (corona Latina) zománcképeit Szent István tulajdonát képező ötvöstárgyról szerelhették le a görög korona be­bol­tozásakor a XI. század vége és a XII. század vége közti időben. A tetején levő kereszt XVI. századi eredetű. A Szent Korona (corona Sacra) elnevezés 1256-tól fordul elő, s a diadémot a XIII. század végétől évszázadokon át tévesen Szent István koronájának tartották. A XII. század végétől 1916-ig volt hasz­nálatban. A Szent Korona a XV. század elejétől nemcsak a király felség­jel­vényét jelentette, hanem a magyar államot és a magyar államhatalmat is szimbolizálta. Ebből a felfogásból nőtt ki később az organikus államszemlélet alapján a Szent Korona-tan, amelynek alapvetése már Werbőczy István mű­vében (1514) megfogalmazást nyert.