határok – Földrajzi, politikai vagy közigazgatási térségek között húzódó vonalak vagy zónák, melyek azok elválasztását s e tény jelölését szolgálják. A határokat kezdetben általában katonai (védelmi) szempontok határozták meg, s olyan természetföldrajzi formációk (hegységek, folyamok, tengerek, tavak) képezték, melyeket természetadta sajátosságaik révén jól lehetett erődíteni (pl. a Duna-vonalát, a Kárpát-medencét, az Alpokat, a Rajnát). Igy alakult ki már a Római Birodalom északi és keleti határa, a limes (latinul határ), amely­nek hosszú szakasza a Duna vonalán húzódott. A mai Európa egykori államai sokszor vízválasztók mentén határolódtak el (pl. Franciaország és Spa­nyol­or­szág között, a Pirenneusokban). – Az államhatárokat gyakran katonai erő­dít­mé­nyekkel igyekeztek védhetővé tenni, ilyen volt a Maginot-vonal, a francia hadügyminiszterről elnevezett erődrendszer. A II. világháború után a Szov­jet­unió védelmére alakították ki a Churchill által »vasfüggöny«-nek elnevezett védelmi rendszert, amely a szovjet csapatok által 1944–45-ben meghódított valamennyi európai területet magába foglalta és szinte átjárhatatlanná tette. – Az USA államai, ill. szomszédai között leggyakrabban mesterséges ha­tár­vo­nalat húztak. – Az európai határok jellege és rendeltetése az Európai Uni­ó­ban fokozatosan átalakul: az ún. schengeni egyezmény (1985) szerint az Eu­rópai Unióhoz tartozó államok egységes területet képeznek, amelynek csak mindenkori külső határait ellenőrzik. – Az államok közötti határok sért­he­tet­lenségét a nemzetközi jog szavatolja, szabályozva a határátlépés és áru­szál­lítás rendjét, a vámjogot, útlevelek és vízumok használatát. A határokat ha­tárőrség vagy -rendőrség felügyeli.