A nagyításhoz kattintson a képre!
kopt kultúraEgyiptom őshonos keresztény lakosságának elnevezése egyesek szerint a görög aegüptosz (»egyiptomi«) szóból, más vélemények sze­rint Memphisz egyik görög nevéből ered. A kopt nyelv, amely a régi egyiptomi nyelv leszármazottja, a római császárkor végén, a kereszténység elterjedése után vált irodalmi nyelvvé. A kopt kultúra kialakulásában a késő antik helle­nisztikus kultúra befolyása a döntő. A kopt ábécé a görög ábécé sajátos vál­tozata, csupán hét jel származik a régi démotikus írásból, s maga a kopt nyelv is sok görög szót tartalmaz. Ugyancsak jelentős görög hatás érvényesül az építészetben és az ábrázolóművészetben; külön említést érdemel viszont a sajátos kopt textilművészet. A kopt kultúra szorosan összefonódott a ke­reszténységgel is, amelynek győzelme után Egyiptom közel száz éven át az egyház fejlődésének egyik legfontosabb színtere, amit leginkább az jelez, hogy számos irányzat eretnekké nyilvánításának kérdésében Alexandria egy­házi vezetőinek állásfoglalásai döntöttek. Egyiptom püspökei 451-ben szakí­tottak Rómával, és a monofizita álláspontra helyezkedtek, innen számítható a kopt egyház története. Nem véletlen, hogy a klasszikus kopt irodalmi alko­tások zömükben egyházatyák és szentek életét elbeszélő legendák, valamint bibliai és apokrif szövegek fordításai. Jelentős írásos emlékanyag továbbá a Nag Hammadi könyvtár anyaga, amely az antik gnózis legfontosabb emléke. Emellett számos kopt nyelvű varázsszöveg is fennmaradt, ezek a domináns hellenisztikus antik keresztény elemek mellett bizonyos óegyiptomi eleme­ket is megőriztek. A kopt kultúra virágkora a Kr. u. 6–8. századra tehető. A kopt nyelvet az arab nyelv fokozatosan kiszorította, közel háromszáz éve holt nyelv, amelyet csak a kopt egyház liturgiájában használnak.
Összeállította:
Farkas Attila Márton
Utolsó frissítés:
2004. október 15.
© 2004 MTA
     
  Kapcsok a világháló felé