Indus-völgyi civilizáció – Az Indus folyó völgyében az őshonos neolitikus kultúrából kialakult városközpontú civilizáció, a folyammenti kultúrák egyike. Gyökerei a Kr. e. 4. évezredig nyúlnak vissza, virágkorát a Kr. e. 3. évezred­ben élte. Két legnagyobb városának – amelyek a mai Pakisztánban Mohen­dzsó-Dáró és Harrapá területén találhatóak – lélekszáma a civilizáció fény­korában az 50–100 ezer főt is elérte. Az Indus-völgyi civilizáció a földművelés és állattenyésztés mellett kiterjedt szárazföldi és tengeri kereskedelmet foly­tatott; bizonyos leletek alapján feltételezhető a Mezopotámiával való keres­kedelmi kapcsolat. Emellett magasrendű anyagi kultúra jellemezte: a terv­szerűen felépített nagyobb települések egyenes főutcái, vízgyűjtő és szenny­vízelvezető csatornái, valamint a lakóhelyiségek kialakítása a mezopotámiai városok fejlettségét is felülmúlja. A magas mívű plasztika, a festett kerámia és a finoman csiszolt kőeszközök mellett fémből készült ékszerek és eszkö­zök is fennmaradtak, amelyek öntési technikája viszonylag fejlett kohászati ismeretekről tanúskodik. Kialakult az írásbeliség is, ám az eddig csak pecsé­telőkről ismert, kb. 400 írásjellel bíró szisztéma mindmáig megfejtetlen, ahogyan nyelve is ismeretlen. A pecsételőkön megjelenő mitikus alakok, va­lamint a szobrászati alkotások némelyike a későbbi hinduizmus isteneit és vallási szimbólumait idézik. A civilizáció, amelyet vélhetőleg a mai dravidák ősei vagy rokonai hoztak létre, Kr. e. 1200 körül indult lassú hanyatlásnak. E folyamatot az északról bevándorolt indoeurópai (árja) törzsek is meggyorsí­tották, az ő letelepedésükkel veszi kezdetét Indiában a Védák kora.