ubikvitin – A 2004. évi kémiai Nobel-díjat az izraeli Aaron Ciechanover, az ugyancsak izraeli, de magyar származású Avram Hershko és az amerikai Ir­win Rose kapta azon biokémiai mechanizmusok azonosításáért, amelyeken keresztül a sejtek biztosítják, hogy a számukra feleslegessé váló fehérjék lebomoljanak. Miközben a biokémikusok évtizedeken át tanulmányozták a sejtek kulcsfontosságú építőköveinek, a fehérjéknek a felépülését, lebom­lásuk keveseket érdekelt. A Nobel-díj Bizottság megfogalmazása szerint a három tudós az árral szemben úszott, amikor az 1980-as években ezt tanul­mányozta. A díjazottak megállapították, hogy a sejtek a feleslegessé vált fehérjéket egy ubikvitin nevű molekulával jelölik meg (ez maga is egy kisebb fehérje). Ez a megjelölés a »halálos ítélet«: az ubikvitin-bélyeggel ellátott fe­hérjéket a sejt a proteoszóma nevű sejtszervecskében »kivégzi«, azaz biokémiai folyamatok során át lebontja. Ez a mechanizmus alapvetően fontos a sejt­osztódás szabályozásában, az örökítőanyag hibáinak kijavításáért felelős ún. repair-rendszer működésében, ezért a Nobel-díjas felfedezés a rákkutatásban is új utakat nyitott. A sejtek a hibás fehérjéket is az ubikvitinrendszer segít­ségével pusztítják el, aminek az idegsejtek tömeges pusztulásával járó beteg­ségek – Alzheimer-kór, Parkinson-kór, szivacsos agyvelősorvadás – kialaku­lásában van szerepe. Ezen folyamatok megértésében és az új gyógyítási stra­tégiák kidolgozásában is alapvető az amerikai és a két izraeli tudós felfe­dezése.