nacionalizmus – politikai doktrína és érzelem, amely a 19. században jelent meg a nemzetállam létrejöttéért küzdő politikai erők fő eszme­rendszereként. A nemzet kulturális közeg, emberek csoportja, akiket értékek és hagyományok kötnek össze; az állam pedig politikai szer­vezet. A nacionalizmus a különbséget figyelmen kívül hagyva azt fel­tételezi, hogy a nemzet legmegfelelőbb kerete az állam. E felfogás értelmében sérül a legitimáció, ha az állam és a nemzet határai nem esnek egybe. A nacionalizmus hívei szerint minden ember nemzeti jellegzetességgel bír, amellyel kulturálisan, politikailag és gazdaságilag azonosul. A nacionalisták elsődleges célja, hogy nemzeti azonosságon alapuló független államhoz tartozzanak (ld. a 19. századi nemzeti füg­getlenségi mozgalmakat vagy a gyarmati felszabadító háborúkat). A naci­onalizmus kettős felfogása megkülönbözteti a nyugati, polgári nemzetfel­fogást és a keleti, etnikai-kulturális nacionalizmust. Eszerint Nyugat-Euró­pában a nemzetállamok kialakulása egybekapcsolódott a polgárosodás­sal, az állampolgári identitás létrejöttével. Keleten a nemzetek születé­sénél meghatározó volt az etnikai-vérségi elem, itt a nemzetet az etnikai hovatartozással azonosították. A szélsőséges nacionalisták saját nemze­tüket (kultúrájukat, történelmüket) felsőbbrendűnek érzik másokénál, és úgy gondolják, saját nemzetük felemelkedése csupán a többi nemzet elnyomása, elpusztítása árán valósulhat meg (sovinizmus).