konzervativizmus – egyfelől világszemlélet, másfelől politikai ideo­lógia, amelynek középpontjában a status quo megőrzésének igénye áll. A konzervativizmusra jellemző az antropológiai pesszimizmus, eszerint az ember tökéletlen lény, és nem is javítható. A konzervatív sokszor tra­dicionalista: eszményíti a múlt produktumait, a társadalom hagyományos szocializációs csoportjait (család, egyház). A konzervatív politikai áram­latok között az alábbiakat különböztethetjük meg. A mérsékelt konzerva­tivizmus a piacbarát, individualista angolszász gondolkodók körében népszerű (Lord Salisbury, Michael Oakeshott). A reakciós konzervativiz­mus az organikusan létrejött intézményekben hisz; a francia forrada­lommal szemben fogalmazták meg 19. századi francia gondolkodók (de Maistre, de Bonald). A forradalmi konzervativizmusban a rend és a totális állam utáni vágy fogalmazódik meg a 20. századi politikai és morális káoszra válaszul a német társadalomban (Ernst Jünger, Carl Schmitt). A neokonzervativizmus gazdasági kérdésekben liberális, társadalompoli­tikájában konzervatív. Az 1980-as évektől jellemző az angolszász orszá­gokban (Irving Cristol, Allan Bloom), nagy hatással volt George W. Bush amerikai elnök kormányzati filozófiájára is. Kelet-Közép-Európa orszá­gainak rendszerváltás utáni konzervatív politikai ideológiáiban sokszor keveredik a nacionalista és a kereszténydemokrata-keresztényszociális értékvilág.