mobiltelefon – árt-e a gyereknek, s ha igen, miért nem? – A mo­bilhasználat esetleges sugárbiológiai hatásait illetően érthető, ha elsősor­ban gyerekeinkért aggódunk, hisz fejlődésben lévő szervezetük, kisebb fejmé­retük, vékonyabb csontozatuk miatt érzékenyebbek a külső hatásokra. Ám a WHO hat éve folyó, 13 országra kiterjedő INTERPHONE vizsgálata ez idáig mindössze egy soványka megfigyeléssel szolgált: tíz éve mobiltelefont hasz­nálók – vagyis az időszak kezdetén többnyire régi típusú, analóg, jóval na­gyobb elektromágneses sugárzással járó készülékeket használók – között több akusztikus neurinomát, egy nagyon ritka, szövettanilag jóindulatú halló­ideg-daganatot találtak. Aminek a hasonló dán vizsgálat ellentmond. Rossz­indulatú daganatos betegségek halmozódását emberben még senki sem iga­zolta. Noha 2004 decemberében egy független brit sugárbiológiai vizsgálóbi­zottság elnökeként William Stewart professzor elismerte, hogy nem sikerült bizonyítékot találnia a mobil távközlés rádiófrekvenciájának egészségre kifej­tett káros hatásaira, meglepő módon mégis úgy nyilatkozott, hogy a mobilt »nem adná saját unokáinak kezébe«. A Magyar Hírlap 2005. febr. 5-i száma tanúsítja, hogy a vaklárma immár hazánkat is elérte. Kutatnivaló persze van: ha nem is egészségügyi, de pszichoszociális hatásai kapcsán a legkisebbek mobilozása számtalan érdekes társadalomtudományi kérdést vet fel.