kultusz – vallástudományi, különösen a vallástörténetben és a val­lás­et­no­lógiában használt, de a teológiában is értelmezhető fogalom, amely valamely vallási rendszer egyetlen közös tárgyra (valamely istenre, szent helyre vagy időre, szent állapotra) vonatkozó rítusainak, szent cselekményeinek össze­füg­gő rendszerét, egy adott vallás vagy valamilyen vallási tevékenység (tisztelet) gyakorlásának teljes módját jelenti. A meghatározás elveinek megfelelően mágikus, mitikus vagy teológiai megfontolások alapján vallási kultusz tárgya lehet valamely isten vagy istenek egész csoportja, szentnek tekintett állat, növény, természeti képződmény vagy esetenként az embert körülvevő teljes természet. Más esetekben a kultusz tárgya a Szent, a transzcendens és az ember találkozásának valamely kitüntetett helye, ideje vagy módja: ebben az értelemben beszélhetünk az ősök, az uralkodó vagy a halottak kultuszáról, az ünnepek vagy a szent helyek köré szerveződő vallási cselekvések rend­sze­réről. A kultusz minden ilyen esetben a hit és a szokás, a vallási tanítás és a vallásos érzület által vezérelt szabályozott és alapvetően kollektív cse­lek­vé­seket – engesztelést, hódolatot és hálaadást, áldozatbemutatást, imát – foglal magába és lényegét tekintve valamely vallási közösség közös hitét vagy hie­del­mét a gyakorlatban megvalósító cselekvési rendet, egy emberi kö­zös­ség­nek mint hit- és kultuszközösségnek a megszerveződését és működését is jelenti.