Wigner Jenő – sz. 1902, h. 1995, vegyészmérnök, fizikus. 1963-ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Budapesten, majd Berlinben végezte vegyészmér­nöki tanulmányait. Németországban kezdte tudományos pályáját, majd az Egyesült Államokban dolgozott. Jelentős szerepet töltött be az első atom­reaktor létrehozásában és az atombomba kifejlesztésében. A modern elméle­ti fizika egyik legsokoldalúbb tudósa volt. A magerőkre vonatkozóan alapvető megállapításokat tett. Kiemelkedő eredménye a csoportelmélet kvantum­mechanikai alkalmazása, amelyet könyvben foglalt össze 1931-ben. Nobel-díjának indoklásában is kiemelték Wigner munkásságát a szimmetriaelvek felfedezése és alkalmazása terén, amelynek során kimutatta, hogy az atom­magok számos tulajdonsága összefügg a mozgások, köztük az elektronok mozgása során megismert (részben általa felfedezett) szimmetriaelvekkel. Ő hozta létre az első amerikai szilárdtestfizikai tudományos műhelyt. A han­fordi atomreaktor tervezése, az Oak Ridge-i kutatóintézetben kifejtett vezetői munkája, illetve a magreakciók elmélete terén végzett kutatásai nyomán so­kan Wignert tekintik a világ első nukleáris mérnökének. Filozófiai írásaiban a kvantummechanika és a gondolkodás, a biológiai élet és a kvantummecha­nika, a test és a lélek összefüggéseiről fejtette ki véleményét a materialista megközelítés meghaladásának igényével.