Gábor Dénes – sz. 1900, h. 1979, mérnök, fizikus, az 1971-es fizikai Nobel-díj kitüntetettje, aki jelentős könyveket írt a technológia és az emberi civili­záció jövőjéről, a környezetvédelem ügyeiről is. A budapesti Műegyetemen kezdett tanulmányait Berlinben fejezte be, itt kezdte meg mérnöki pályáját is. 1933-ban a nácizmus elől hazatért, az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumá­ban dolgozott. 1934-től Angliában élt, a Thomson-Houston Társaság kísérleti laboratóriumának munkatársa lett. 1947-től az Imperial College tanára volt. Már Berlinben rátalált az elektronoptikára, legfontosabb kutatási területére. Ennek keretében a katódsugárcsövek, benne a televíziós képernyők tökélete­sítésén, majd az elektronmikroszkóp kifejlesztésén dolgozott, utóbbi mun­kásságának egyik legeredményesebb fejezete volt. 1947-ben jutott arra a fel­ismerésre, hogy a fényképezés során a fényérzékeny anyag csak a fény inten­zitásában rejlő különbségeket rögzíti, a fázisban és az amplitúdóban rejlő in­formációt nem. Kidolgozta annak módszerét, elvileg hogyan lehet a tárgyról jövő minden optikai információt rögzíteni. Elméleti megoldása akkor vált gya­korlati képalkotó eljárássá, amikor 1962-ben feltalálták a lézert, amely a módszerhez szükséges koherens fénysugarakat állított elő. A Gábor Dénes eljárásával készült fényképen, a hologramon térbeli képek láthatók.