Magyarország az I. világháborúban – 1914. június 28-án egy szerb ter­rorista Szarajevóban meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trón­örököst és feleségét. Egy hónap múlva a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd augusztus elején az európai nagyhatalmak sorra beléptek a háborúba. A szemben álló felek egyfelől a központi hatalmak: az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország, hozzájuk csatlakozott később Törökország és Bulgária; más­felől az antant hatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, s az ő oldalukon léptek hadba a Monarchia egykori szövetségesei: 1915-ben Olasz­ország, 1916-ban Románia. Hamarosan kiderült, hogy a Monarchia hadserege nincs megfelelően felkészülve: még Szerbiával sem bír, s igénybe kell vennie a németek támogatását. Ugyancsak német segítséggel tudta kiszorítani az 1914–15-ben az országba benyomuló oroszokat, majd 1916-ban az Erdélybe betörő románokat is. 1917-ben már mutatkoztak a Monarchia kimerülésének tünetei. 1916 végén 68 évi uralkodás után meghalt Ferenc József, s utóda, IV. Károly eredménytelen kísérleteket tett különbéke kötésére. 1918-ban sztrájkok, béketüntetések, katonalázadások és tömeges dezertálások jelez­ték, hogy a lakosságnak elege van a háborúból. A központi hatalmak 1918 nyarán és őszén valamennyi fronton súlyos vereséget szenvedtek, s október­ben gyors ütemben bontakozott ki a Monarchia felbomlása. Október végén Bécsben és Budapesten győzött a polgári demokratikus forradalom. November 3-án Padovában aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A vesztes háború vége egyben a történelmi Magyarország végét is jelentette.