modern társadalom – A modernizációs folyamat – az iparosodás, a váro­siasodás, a mezőgazdaság jelentőségének visszaszorulása, a halálozási és születési arányszámok csökkenése, a tudomány és a technika gyors fejlő­dése, a szekularizáció, az életmód hirtelen változásai, az iskolázottság emel­kedése, a tömegkommunikáció, a nagyobb társadalmi mobilitás, a társadal­mak növekvő differenciáltsága – gyökeresen átalakította a hagyományos tár­sadalmakat. Max Weber az életvitel és a tevékenységek »racionalizációjaként« írta le e folyamatot, Émile Durkheim a társadalmi kohézió formaváltásaként (az egyformának tekinthető egységek mechanikus szolidaritását felváltja a funkcionálisan egymásra utalt részek organikus szolidaritása), Talcott Par­sons pedig a csak a saját logikájukat követő funkcionális alrendszerek (gaz­daság, közigazgatás stb.) kialakulási folyamataként. A modernizáció kritikája az elidegenedést hangsúlyozza: az egyének elveszítik az otthonosság érzését, nem látják át világuk szabályait, ami fokozódó társadalmi anómiához vezet. A modernitás »torzszülött« változataiban a társadalmi szabályozás modern technológiája »totális« elnyomást valósít meg. A »folyamatos haladásként« felfogott modernizációt a posztmodern elméletek megkérdőjelezik. Sokan tartanak ugyanakkor egy »új törzsiség« kialakulásától is, amelyben az egyes tradicionális csoportok modern technikát vetnek be egymással szembeni küzdelmükben.