szekularizáció – a modern vallástudomány, elsősorban a vallásszociológia valamint a keresztény teológia fogalma, amely a vallásnak és az egyházi, vallási közösségeknek a mindennapi társadalmi és egyéni életből való – legalább részleges – kiszorulását hivatott megjelölni. Eredeti jelentését – 'elvilágiasodás' vagy 'elvilágiasítás' – tekintve ez a fogalom elsőként a szerzetes vagy a pap világi állapotba való visszatérésének jogi aktusát, később az egyházi vagyon világi kézbe kerülésének folyamatát – laicizáció – jelentette. A 19. századtól kibontakozó értelmezése szerint viszont ez a kategória a vallási szférának a világi életből, a vallási közösségeknek és a hitnek a társadalmi valóság egész régiójából való fokozatos kiszorulása megjelölésére, a modern szekuláris és deszakralizált világ megszületésének folyamatára használatos. Egyes ateista vagy agnosztikus elkötelezettségű ideológiák és szociológiai elméletek szerint a szekularizáció nem más, mint a vallás elhalásának folyamata, a teológusok és a társadalomtudósok zöme azoban ma ezt a jelenséget a vallásosság formaváltozásainak a társadalmi pluralizmus körülményei között kibontakozó egyik, vélhetően csak a nyugati társadalmakra jellemző jeleként értékeli, amely nem a vallás kiszorulásával, hanem egyéni és társadalmi szerepe átalakulásával függ össze.