magyar nyelvemlékek – Az első lejegyzett – és máig fennmaradt – magyar szavak idegen nyelvű szövegekbe ágyazódtak be. A legelső szórványemlékek külföldi művekben maradtak ránk. Közülük az egyik legjelentősebb Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül írt görög nyelvű műve: A birodalom kormányzásáról. Ebben olyan magyar szavak találhatók, mint »Álmos«, »Tarján«, »Tisza«. Vannak azonban hazai szórványemlékek is, mint István királytól A veszprémvölgyi apácák adománylevele, amely átiratban maradt ránk, és több tulajdonnevet tartalmaz. A hazai szórványemlékek közül az egyik legjelentősebb a Tihanyi Alapítólevél (1055), amely már közneveket, szószerkezeteket és egy mondattöredéket is tartalmaz. Jelentős még szórványemlékeink közül Anonymus (P. mester) latin nyelvű regényes történeti elbeszélése a Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedetei) az 1200-as évekből. A szövegemlékek, amelyekben már gondolatsorok is vannak magyar nyelven, jobban mutatják az akkori nyelvállapotot. Közülük a legkorábbi – a 12. századi – Halotti Beszéd, amely vendégszöveg egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben. Ismert kezdőmondata: »Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. ysa pur es chomuv uogmuc«. (Látjátok, felebarátaim, szemetekkel, mik vagyunk: bizony, por és hamu vagyunk.) A legkorábbi önálló magyar irodalmi alkotás (fordítás?) pedig a 13. századi Ómagyar Mária-siralom, amelyet a latin nyelvű, úgynevezett Leuveni Kódexbe másoltak be. Híres kezdősora: »Volek syrolm thudothlon«. (Valék siralom-tudatlan.) Jelentős szövegemlék még a Gyulafehérvári Sorok és a Königsbergi Töredék és Szalagjai.