Halotti Beszéd és Könyörgés – A legkorábbi magyar – és egyben finnugor – szövegemlék, amely egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben (VIII. rész, 154a lap) maradt fenn. Egybefüggő magyar mondatokat tartalmaz, melyekből a korabeli nyelv szerkezeti elemei is kitűnnek. Két részből áll: 26 soros temetési beszédből és 6 soros könyörgésből. Míg az előbbi szabad tolmácsolása a következő lapon található latin szövegnek, addig az utóbbi pontos fordítása a 152a oldalon lévő latin eredetinek. Összesen 274 magyar szóelőfordulás található benne (a Halotti Beszédben 227, a Könyörgésben 47 szó van). Ez 190 szótári szót tesz ki. A Halotti Beszéd és Könyörgés szövegét Schier Xystus Ágoston-rendi szerzetes fedezte fel (vitatott), és elsőként Pray György jezsuita szerzetes ismertette 1770-ben, aki hétsoros szemelvényt is közölt belőle. (Róla nevezte el a kódexet Toldy Ferenc.) Teljes terjedelmében azonban rendtársa, Sajnovics János közölte először a szöveget Faludi Ferenc olvasatában (1770). Azóta számos olvasat született, többek közt Bárczi Gézáé, Pais Dezsőé és Szinnyei Józsefé. A kódex, amely 172 hártyalapból áll, 1192 és 1203 között készült. Több kézírás különíthető el benne, így aki a Halotti Beszéd és Könyörgés szövegét írta, 1192-1195 között dolgozott a kódexen. A kimunkált és valószínűleg többször elhangzott sírbeszédet bencés kolostorban másolták a kódexbe, de vitatott, hogy hol. Ahogy az is vitatott, hogy mikor keletkezhetett az eredeti szöveg, amit aztán kódexről kódexre másoltak. A Pray-kódexet 1813 óta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.