Tihanyi Alapítólevél – A szórványemlékek (az első lejegyzett magyar szavak idegen nyelvű szövegekbe ágyazódtak be) közül az egyik legjelentősebb a latin nyelvű Tihanyi Alapítólevél 1055-ből, mivel nemcsak tulajdonneveket, hanem közneveket, szószerkezeteket és egy mondattöredéket is tartalmaz magyarul: »feheruuaru rea meneh hodu utu rea« (Fehérvárra menő hadi útra). Összesen 58 magyar közszó található az Alapítólevélben, amely az első eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevél (bár lehetséges, hogy egykorú másolat). A Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére bencés apátságot alapító I. András magyar király adta ki, és valószínűleg Miklós püspök fogalmazta (amennyiben azonos a királyi udvar jegyzőjeként az oklevelet összeállító, és azt tanúként aláíró személy – aki, további kérdés, megegyezik-e az idők során elveszett első magyar krónika írójával?). Tihanyban I. András bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett a félsziget legmagasabb pontján. Az alapítás tényét, az ingó és ingatlan javak átadását erősíti meg a hártyára írt oklevél, amelyet a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őriznek a mai napig.