magyar nyelv története – A magyar nyelv története a legközelebbi nyelvrokonoktól való elszakadástól a mindenkori máig tart. Legismertebb (bár nem vitathatatlan) korszakolása az egyes periódusok határait a nyelv életére is kiható történelmi események dátumával jelöli meg. A nyelvtörténetben ezek az évszámok semmiképpen sem jelentenek éles határvonalakat, arra mégis alkalmasak, hogy – mivel a nyelvi változásokhoz alapot teremtő kultúr­történeti elmozdulásokat emelik ki – segítsenek tájékozódni. Mindezek figye­lembe vételével a következő korszakokat szokás elkülöníteni. Az ősmagyar kor a magyar nyelv kezdetétől, kb. Kr. e. 1000-től 896-ig, a honfoglalásig tartó időszak. Az ómagyar kor 896-ban kezdődik, és 1526-ban, a mohácsi vésszel zárul. Ezt a korszakot további két részre lehet osztani: korai és kései ómagyarra, az utóbbi jelképes kezdetének az első magyar könyv, a Jókai-kódex keletkezését véve (1372 után). A középmagyar kor az 1526 és 1772, a magyar felvilágosodás kezdete közötti korszak. Az újmagyar kor 1772-től 1920-ig, a trianoni békediktátumig terjed. Az újabb magyar kor 1920-ban kezdődik, és napjainkban is tart.