tudományegyetemek – A tudományegyetemek a középkorban alakultak ki Európa nyugati országaiban. A katolikus egyház szellemében és ke­re­tei kö­zött, latin nyelven végezték munkájukat, először Bolognaban a 11. sz. végén, Párizsban a 12. sz. közepétől és Oxfordban a 12. sz. végétől. A 13–14. sz.-ban már sorra alakultak egyetemek (Montpellier 1220, Salamanca 1218, Padua 1222, Róma 1303, Firenze 1321, Prága 1348, Bécs 1365, Heidelberg 1386). Az első (kérészéletű) magyar egyetemalapítást 1364-re tesszük. – Párizsban és Oxfordban az egyetem college-ekből szerveződött, amelyekben sokáig tel­jes­kö­rű oktatás folyt. A college-nek bentlakó tanári kara és diáksága volt, ká­pol­nája, könyvtára, gyűjteményei, s ellátást, erkölcsi felügyeletet, egyházias ne­velést biztosított. Az egyetem automóm testület volt, a tanárok és diákok maguk választottak rektort. Az egyetem maga tartotta el magát, az elé­ge­det­len diákság elvándorolt és más egyetemet alapított (Cambridge 1209) vagy más egyetemhez csatlakozott (párizsiak Oxfordhoz, 1230 k.). – A középkori egyetemnek négy fakultása volt: bölcsészeti, jogi, orvosi és hittudományi. A klasszikus egyetemi oktatás először a »hét szabad művészet« (trivium: nyelv­tan, logika, retorika, quadrivium: geometria, artitmetika, asztronómia, zene) tanításából állott, ezt követték az orvosi, jogi vagy teológiai tanulmányok. A 17. sz.-ban a katolikus-protestáns ellentét megmerevítette az egyetemek vi­lá­gát és a kialakuló természettudományok helyett a vallásos doktrinák vé­del­me felé fordultak. Magyarország első fennmaradó tudományegyetemét Páz­mány Péter bíboros, esztergomi érsek alapította 1635-ben (ma ELTE, Bu­da­pest). – Megújulást a protestáns egyetemalapítások hoztak (Halle 1694, Göttingen 1737). A vallásos tényezők háttérbe szorítására a 18. sz. végétől került sor, pl. Berlinben (1809) a figyelem a laboratóriumi munkára te­re­lő­dött. A német egyetem világszerte befolyást gyakorolt a posztgraduális kép­zés­re, a kutatómunkára. Az egyetem világiasítására, állami tulajdonba vé­te­lére Európa-szerte a 19. sz. végétől került sor (Olaszország 1870, Spa­nyol­or­szág 1876, Franciaország 1896). Ekkortól jelennek meg (a görög és latin mel­lett) a modern nyelvek s a kísérletes természettudományok. A ter­mé­szet­tu­do­mányok későn, a bölcsészkarokon kaptak helyet, s azokról váltak le a 19. és 20. sz.-ban.