egyiptomi mágia – Egyiptomban a mágia a hivatalos vallás és ennek révén az elitkultúra szerves része, egyfajta elsajátítható tudomány: módszer és is­meretanyag együttese. Rangját mi sem jelzi jobban, mint hogy a mágia per­szonifikációja, Heka isten számos ábrázoláson a Napisten bárkájának utasa. A gyógyító, bajelhárító vagy ellenségeket megsemmisítő rítusokat gyakorta papok végezték, sőt templomi szertartások formájában is megjelentek. S ha­bár az egyiptomi vallásban is aktívan jelen van az erőket képviselő tárgyakba (amulettek, képek, szobrok stb.) vetett hit, mégsem lehet éles határt húzni a teológia, a túlvilághit részeként megjelenő szertartások és elképzelések, va­lamint a »tényleges« varázslás között. Nem véletlen, hogy bizonyos mágikus emlékek (pl. a Mágikus Harris-papirusz vagy a Bremner-Rhind papirusz-on talál­ható rituális szöveg, az Apophisz leverésének könyve) bonyolult teológiai, már-már bölcseleti fejtegetésnek is tekinthető részeket tartalmaznak. Az egyip­tomi mágia specifikuma az »istenek fenyegetése«. Ennek lényege, hogy amennyiben az adott praktika – gyógyítás, rontás, bajelhárítás – nem hatna, a pap-varázsló megfenyegeti az isteneket és velük az egész világrendet, így próbálván kikényszeríteni az eredményt.