Babilon – Dél-mezopotámiai város az Eufrátesz folyó partján. Neve akkád, je­lentése: az isten kapuja. Babilon már a Kr. e. XXI. században, a III. Ur-i di­nasz­tia uralmának idején is tartományi központ volt, birodalmi fővárossá azonban Hammurapi babiloni király idején vált. Az I. babiloni dinasztia bu­ká­sa­kor, Kr. e. 1595-ben a várost a hettiták kirabolták. A következő év­szá­za­dok­ban a Mezopotámiában uralkodó kassúk koronázási városa maradt. A Kr. e. I. évezredben Babilónia – és ezzel Babilon – sorsa jelentős részben az Asszír Birodalom politikájától függött. Kr. e. 689-ben Szín-ahhé-eriba asszír király kiraboltatta és leromboltatta a várost, utódja, Assur-ah-iddina azon­ban újjáépítette. Az újbabiloni birodalom idején (Kr. e. 605–539) a város újra birodalmi központ lett, majd a Perzsa Birodalom, később a Szeleukida Bi­ro­da­lom városaként fokozatosan elvesztette jelentőségét. – Babilon vallási és kulturális szerepe kiemelkedő volt: itt állt Marduk temploma (az Észagila) és toronytemploma (az Étemenanki), és itt tartották az újévi ún. akítu-ünne­pe­ket. A város építészeti hírességei közé tartozott a világ hét csodájának egyi­keként számon tartott nyolc kilométer hosszan húzódó városfal, a füg­gő­ker­tek és a felvonulási út a mázas téglával borított Istár-kapuval.