hiánygazdaság – Hiányjelenségek – például sorbanállás, keresés, a vétel elhalasztása és kényszerhelyettesítése, végül a vételi szándék feladása – piacgazdaságban is kialakulhatnak, itt azonban a kereslet–kínálat–ár mecha­nizmus felszámolja a túlkeresletet. Ha a hiányjelenségek általánosak, gyako­riak, intenzívek és krónikusak, akkor hiánygazdaságról beszélünk. A kapita­lista gazdaság ezért nem hiánygazdaság. Kornai János fogalmazta meg és bizonyította be azt, hogy minden hiánygazdaság szocialista gazdaság, és meg­fordítva, minden szocialista gazdaság hiánygazdaság. A hiánygazdaság létéből levezethető a beruházási hajsza, a vállalati expanzió belső kényszere, a vál­lalatok érzéketlensége az árak, a kamatok, a költségek iránt; a rendszer mik­roökonómiai irracionalitása, érzéketlensége az innovációk iránt és makroöko­nómiai ingadozása egy normálállapot körül. A hiánygazdaság közvetlen oka a szocialista vállalatok puha költségvetési korlátja. Ez azt jelenti, hogy a vál­lalat többet költhet bevételeinél, bevételei nem korlátozzák kiadásait, más szóval felszabadul a piac nyomása alól. Ez azért lehetséges, mert a szocializ­musban a vállalatok tevékenysége az állam és a vállalatok közötti vertikális függőségi rendszerbe integrálódik. A vertikális alkut intézményesítő bürokra­tikus koordináció oka az állami tulajdon, amelyet a kommunista ideológiát megvalósító egypárti diktatúra hoz létre és tart fenn. A hiánygazdasági ma­gyarázat rávilágít a szocialista rendszer és az erőltetett iparosítás, illetve az erőforrások pazarló használata közötti összefüggésre. Az ily módon létrejött intézményi struktúra egyszerre bizonyult a gyors gazdasági növekedést létrehozó erőltetett iparosítás forrásának, hosszabb távon pedig gazdasági stagnálást és technológiai lemaradást eredményező korlátjának.