atommaghasadás – az atomenergia felszabadításának egyik módja, nehéz atommagok átalakulása, amelynek során az atommag két (ritkán három), kö­zepes tömegű atommagra hasad szét. Az urán és a nála nehezebb transzurán elemek képesek spontán maghasadásra, ekkor az atommag külső behatás nélkül hasad. A gyakorlatban fontosabb a valamilyen részecske befogásával, elsősorban neutronnnal kiváltott (indukált) maghasadás. A maghasadás fo­lyamatában neutronok lépnek ki, ez teszi lehetővé az önfenntartó lánc­reakció megvalósítását: a neutronnal kiváltott hasadásban felszabaduló ne­utronok újabb és újabb hasadásokat idéznek elő. Az atombombában sza­bá­lyozatlanul megy végbe a láncreakció. Az atomreaktorokban a láncreakciót szabályozzák, ezért működésük biztonságos, az energiafelszabadulás egyen­letes. Az atommagból felszabaduló energia a hasadási termékek mozgási energiájában jelenik meg, a középnehéz atommagok lelassulva energiájukat átadják a hűtőközegnek. A keletkező hasadási termékek között sok a radi­oaktív izotóp, ezért a kiégett fűtőelemek kezelése nagy elővigyázatosságot kíván. – A jelenséget O. Hahn és F. Strassmann fedezte fel 1938-ban, el­mé­leti értelmezését Lisa Meitner és O. Frisch adta meg. Az első atomreaktor az Egyesült Államokban épült meg a Manhattan terv keretében 1942. de­cem­berben, az első atombomba-kísérletet 1945. július 16-án hajtották végre az USA-ban.