Manhattan terv – teljes (fedő)nevén Manhattan Engineering District (MED), az első atombomba kifejlesztésére létrehozott szervezet volt. 1942 közepén alakították ki, élén Leslie R. Groves ezredessel. Előtörténete 1939 nyarára nyúlik vissza. Szilárd Leó, Albert Einstein nevében és aláírásával, levelet fogalmazott meg, amelyben fölhívta F. D. Roosevelt amerikai elnök figyelmét a nukleáris bomba lehetőségére. Az elnök hamarosan különféle testületeket hívott össze az ügy irányítására. A MED keretében Enrico Fermi és Szilárd Leó vezetésével Chicagoban megépítették az első nukleáris reaktort, amely 1942. december 2-án érte el a kritikus állapotot. A MED három fő része közül kettőben állították elő a hasadóanyagot, a bomba töltetét: Hanfordban, ahol a plutónium termeléséhez szükséges reaktort építettek fel és Knoxville közelében, a későbbi Oak Ridge-ben, ahol uránium-235 izotópot állítottak elő gázdiffúzióval és elektromágneses elválasztással. 1942-ben Los Alamosban hozták létre a MED harmadik nagy szervezeti egységét (Y-projekt), a fegyverkutató laboratóriumot J. Robert Oppenheimer fizikus vezetésével. Itt állították elő a robbanószerkezetet. A negyedik részleg, az Alberta Projekt, a B-29-es bombázó repülőgépeket és sze­mély­zetüket készítette fel a bevetésre. A munka eredményeként 1945. augusztus 6-án Hirosima felett felrobbant az uránium töltetű, augusztus 9-én Nagasaki felett a plutónium töltetű bomba. Az egész projekt 1996-os árfolyamon számolva mintegy 20 milliárd dollárba került. Volt olyan időszak, amikor egyidejűleg 160 ezer ember dolgozott rajta.