elektron spinje (Pauli-elv) – Az elektronon belüli forgástengely körüli impulzusmomentum. A spin az elektron olyan belső és alapvető jellemzője, mint a tömege és az elektromos töltése. A spint és az ehhez csatolt mág­neses dipólmomentumot Goudsmit és Uhlenbeck posztulálta 1925-ben a Zeeman-effektus (színképvonalak felhasadása mágneses térben), alkáli ato­mok spektrumvonalainak dublet felhasadása és más jelenségek értelme­zésére. Az elektronspin (s) kvantumszáma mindig 1/2, ami azt jelenti, hogy egy kitüntetett irányra (pl. külső mágneses tér) vett vetület ±ħ/2 (ħ=h/2π és h a Planck állandó). A Pauli-féle kizárási elv (1925) szerint azonos kvantum­számokkal adott állapotban egynél több elektron nem lehet. A periódusos rendszer felépülésénél a Pauli-elv érvényesül. Az elektronok mellett minden olyan részecske, amelynek fél- vagy egészszámú a spinje (proton, neutron, atomok), eleget tesz a Pauli-elvnek. Ezek a fermionok, és Fermi–Dirac sta­tisztikát követnek. Fémekben a vezetési elektronok Fermi-gázt alkotnak. Az egészszámú spinű részecskékre a Pauli-elv nem vonatkozik, ezek a bosonok, és a Bose–Einstein statisztikát követik. Az elektron spinjéhez (azzal ellen­tétes irányú) mágneses momentum is járul. Az elektronspin rezonancia (ESR) egy olyan érzékeny kísérleti módszer, amelynél erős mágneses térben a spin két beállása közötti energiakülönbséget határozzák meg. Az ESR módszer fontos szerepet játszik az anyag szerkezetének kutatásában.