atomi színkép (elnyelés, sugárzás) – Gerjesztett atomok által ki­su­gárzott (emissziós), vagy az atomok magasabb gerjesztett állapotba való átmenetét kiváltó (abszorpciós) elektromágneses sugárzás hullámhossz sze­rin­ti eloszlása. Főbb jellegzetességei a Bohr-modell alapján értelmez­hetők, mely szerint az atomban kötött elektronok diszkrét (kvantált) ener­gia­álla­po­tokban lehetnek és ha elektronátmenet történik két ilyen állapot (E₁, E₂) között, akkor az energiakülönbség hν=E₂-E₁ energiájú foton által ki­su­gár­zódik vagy elnyelődik (h a Planck-állandó; ν a frekvencia). A kvantálás miatt az atomi színképek vonalas színképek. A legegyszerűbb energianívó-szer­kezete a hidrogénatomnak van, mely négy kvantumszámmal jellemez­hető: n-fő (n=1,2,..); l-mellék (0, 1,..,n-1); m_l-mágneses (-l→l) és m_s-spin kvan­tum­szám (±1/2). A H atom energianívói elfajultak (csak az n-től füg­genek). Szín­ké­pében sorozatok figyelhetők meg: a Lyman- (ultraibolya, n=1-be történő átmenetek); a Balmer-sorozat (látható, n=2-be) és így tovább. Az alkáli ele­mek színképe hasonlít a H színképéhez (egy elektron van a lezárt héjakon kí­vül). Megfigyelhető egyes vonalak felhasadása (dublet) a spin-pálya köl­csön­hatás miatt. Minden atom jellegzetes színképpel rendelkezik, mely le­he­tő­séget ad ismeretlen összetételű anyagok színképelemzésére. Színkép­elem­zés alapján tudjuk, hogy az univerzum más objektumaiban is ugyanazok az elemek fordulnak elő, mint a Földön.