Kant-vita – Főként protestáns magyar gondolkodók vitája 1792 és 1819 kö­zött előbb önálló művekben, majd a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. (Kato­likus részről – itt Kant betiltott szerző – Horváth Keresztély Jánosnak, a Nagyszombatból Pestre költöző egyetem filozófiatanárának későskolasztikus Kant-bírálata említhető.) A Kant-vita kora egybeesik a filozófia magyar nyelvű­vé válásának és a magyar folyóirat-kultúra kialakulásának az időszakával. A vita Kant-ellenes főszereplője, Rozgonyi József losonci, majd sárospataki fi­lozófiatanár Kant ismeretelméletét illető kritikájában a brit empirizmusra, főként Thomas Reidre támaszkodik. Fő ellenfele, Márton István pápai filozó­fiatanár műveiben elsősorban Kant erkölcsfilozófiáját taglalja, hasonlóan a másik jelentős kantiánushoz, Köteles Sámuel marosvásárhelyi, majd nagy­enyedi filozófiatanárhoz. A vita a filozófia mellett hatással volt a magyar iro­dalmi életre és közgondolkodásra is, összefonódott a magyar jakobinusok, később Kazinczy körének megítélésével. Kazinczy Ferenc Mártont támogatva vesz részt a vita utolsó szakaszában, de korántsem minden kantiánus tarto­zik az ő körébe. A vita filozófián kívüli szintjén személyeskedő vádaskodások is elhangzanak, ennek jellemző példája Budai Ferenc Rostája.