Hilary Putnam – sz. 1926, Chicago, a Harvard egyetem hallgatója (tanárai Quine és Reichenbach), majd professzora. Davidson és Rorty mellett a Quine utáni nemzedék kiemelkedő alakja. A racionalitásnak, hangsúlyozza Putnam, nincs ahistorikus kánonja; számos kérdésben ő maga is alapvetően változtatta véleményét. Reason, Truth and History c. művében bevezeti a belső realizmus elvét: »a milyen tárgyakból áll a világ? kérdésnek csak egy bizonyos leírás-elméleten belül van értelme«. Ellentétben a »mágikus referencia­elmélettel«, a jelek nem saját erejükből felelnek meg a tárgyaknak, hanem egy közösség »fogalmi sémáján belüli« használatuk révén. A belső realizmus háttere Putnam kantiánus tétele, »a tudat és a világ közösen hozzák létre a tudatot és a világot«. Davidson háromszögelés-elméletével párhuzamosan, de más módon, szembeszáll a karteziánus ismeretelméleti paradigmával: »Ha agyak lennénk a tartályban, [akkor sem] tudnánk állítani vagy gondolni, hogy azok vagyunk.« A jelentések (meanings) nem csak a fejben vannak (just ain't in the head), a mentális állapot nem egyedül rögzíti a kauzális összetevőkkel is bíró referenciát, ezért nem rendelkezhetnénk olyan nyelvvel, amely »az agy-a-tartályban« állapotra rá tudna mutatni.