Donald Davidson – sz. 1917, h. 2003, egyetemi tanulmányait a Harvardon folytatta, meghatározó tanárai Quine és Tarski voltak. Több egyetem után a kaliforniai Berkeley egyetemén tanított. Az »igazság« a radikális interpretá­cióra és a jóindulat elvére (principle of charity), a nyelvi és nem-nyelvi, őszintének feltételezett viselkedés értelmezésére épül. Az én–világ, nyelv–világ ismeretelméleti dualitást a beszélő–értelmező–világ triangularitásával váltja föl. Nem egyes szavak, kijelentések igazak, hanem a közös hitek koherens és »holisztikus« halmaza, ahol a hitek a beszélők és értelmezők kauzális világkapcsolatainak eredményei. A hiteket kifejező nyelv, a logika, nem konfrontálódhat az oksági világgal. Értelmetlen a nyelv–világ kapcsolat olyan megfogalmazása, hogy »miként kapaszkodik a nyelv a világba«: »Semmi, semmiféle dolog (nothing ... no thing) nem teszi igazzá mondatainkat vagy elméleteinket«. Hitet csak másik hit tehet igazzá. Mentális események kau­zá­lis, szigorú determinisztikus interakcióban vannak fizikai eseményekkel (a mentális monizmusa), ám nincsenek szigorú determinisztikus törvények, amelyek segítségével a mentális eseményeket megjósolhatnánk vagy megma­gyaráz­hatnánk (a mentális anomalizmusa).