torinói skála – a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astrono­mical Union) munkacsoportja által kidolgozott, a szervezet 1999-es torinói konferenciáján közzétett osztályozási rendszer, amely a Föld közelébe kerülő égitesteket (üstökösök, kisbolygók, meteorok stb.) az összeütközés valószí­nűsége és a várható pusztítás nagysága alapján 11 fokú veszélyességi skálán rangsorolja. A legalacsonyabb a 0., »veszélytelen« fokozat, a legmagasabb pe­dig a globális klímaváltozással járó és az egész emberi civilizáció pusztulásá­val fenyegető 10-es »biztos becsapódás«. A kettő között helyezkednek el azok a Föld közelében kisebb-nagyobb távolságban elhaladó égitestek, amelyek semmiféle veszélyt nem jelentenek, de érdemes figyelni őket; a közeli pályán mozgó, de csekély valószínűséggel becsapódó objektumok; a »fenyegető« kate­góriába sorolt közeli vagy nagyon közeli pályán mozgó nagyméretű égitestek, amelyek akár globális pusztítást is okozhatnak; valamint a »csak« helyi, illet­ve regionális katasztrófát okozó biztos becsapódások. A közvélemény fölösle­ges riogatását elkerülendő a skála kidolgozói az MIT (Massachusetts Insti­tute of Technology) professzorának, Richard Binzelnek a vezetésével nemré­giben némileg módosítottak az eredeti szövegen. Az új változatban például utalnak arra, hogy a tapasztalatok alapján a pályák újraszámolása után a veszély mértéke csaknem mindig nulla lesz. Nem tartják továbbá indokolt­nak, hogy a 2–4. fokozatba tartozó esetekben tájékoztassák a közvéleményt, ezért ezeket »a csillagászok érdeklődésére számot tartó« kifejezéssel jelölték.