üstökösök – A Nap közelébe, mintegy 5 csillagászati egységen belülre ke­rült, nagy illóanyag-tartalmú testeket nevezzük így. A testet magát üs­tö­kös­magnak, a Nap melege hatására a magból felszabadult gázt és port (az üs­tökös légkörét) az üstökös fejének vagy kómájának, a kómából a su­gár­nyo­más és a napszél által lefújt, és ezért a Nappal ellentétes irányba elnyúló kó­marészt az üstökös csóvájának nevezzük. A mag kilométeres, a kóma Hold-pálya (néhány százezer km), a csóva Föld-pálya (néhány száz millió km) méretű lehet. Az üstökösök magjának anyaga olyan, mint egy poros hógolyó, ahol a jegeket a vízjégen kívül sok más illó anyag jege alkotja. A mag felülete az űrszondák tanúsága szerint azonban sötét, mert a mag felszínéről el­szub­li­málódó jegek által otthagyott por vastag, sötét kérget hoz létre. Az üs­tö­kös­magok zöme élete nagyrészében fagyott állapotban a Neptunusz pályán túl kering a Nap körül (Oort felhő és a Kuiper öv), és csak kis részük jut be a Naprendszer belső részébe. Itt a Nap melege hatására a jegek el­szub­li­mál­nak, és cementáló hatásuk megszűnésével a beléjük fagyott porszemcsék felszabadulnak. Ez azonban nem egyenletes; a mag felszínének csak mintegy 10%-a aktív, ahonnan erős, éles szélű por-áramok (por-jetek) indulnak ki. Az állandóan a Napot figyelő SOHO űrszonda sok Napba csapódó üstököst regisztrált. Több űrszonda (Giotto, VEGA 1 és 2, Deep Space 1, Stardust) vég­zett már megfigyeléseket üstökösök közelében.