helioszféra – a Nap magnetoszférája, a Naprendszer azon tartománya, amelyet a Nap részecskesugárzása, a napszél tölt ki. A helioszféra tulajdon­ságait a Napból kiáramló ionizált és mágnesezett plazma határozza meg. Külső határa a heliopauza, ez választja el a napszélplazmát a csillagközi széltől, a csillagközi gáz atomjaitól, részecskéitől. A csillagközi gáz semleges összetevői a heliopauzán áthatolva bejutnak a helioszférába. A heliopauza a Naptól mintegy 100–150 csillagászati egységre (CsE) húzódik. (1 CsE ≈ 150 millió km, ennyi a Nap és a Föld közepes távolsága.) A heliopauza helyét a napszél és a csillagközi gáz ionizált részének nyomásviszonyai határozzák meg, a két nyomás a heliopauzánál van egymással egyensúlyban. A helio­szféra alakja üstököshöz vagy a Föld magnetoszférájához hasonló, a méretek azonban nagyságrendekkel nagyobbak. A helioszférának eltérő tulajdonságú tartományai vannak. A helioszféra határfelületeinek helye állandóan változik, a Nap tevékenységétől függ. Az 1977-ben pályára állított Voyager-1 űrszonda 2003 végén 85 CsE távolságban járt, a Voyager-2 20 CsE távolságban követi. A műholdak a szuperszonikus tartomány átlépéséről még küldhetnek adatokat. A napszél plazma és a csillagközi plazma választóvonalát 2020 táján érheti el a Voyager-1, de addigra energiaellátó rendszere kimerül és nem tud adatokat küldeni. A helioszféra külső tartományairól ezért egyhamar nem lesznek közvetlen ismereteink, mérési adataink.