szólásszabadság – »Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket« – így szól az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata. Eszerint olyan alap­jogról van szó, amely egyfelől magában foglalja a szólás szabadságát (vagyis a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot és a cenzúra hiányát), másfelől a tájékozódás szabadságát (azaz a közérdekű adatok megismeréséhez való jo­got). A szólásszabadság egyetemes érték, amely független az egyes országok politikai berendezkedésétől, kulturális és vallási hagyományaitól. Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy »a szólás sza­badsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, ame­lyeket az emberek jó néven vesznek [...], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják [...] a lakosság bármely részét«. A szólásszabad­ságnak ugyanakkor vannak korlátai is: például a személyes adatok, a katonai és államtitkok, a bűncselekményre való felhívás. Egyes országokban törvény tiltja a gyűlöletbeszédet, valamint a nemzeti szimbólumokat és a közerköl­csöt sértő kifejezések használatát is. Ugyanakkor még a demokratikus or­szágok jogszabályai is eltérőek: az Egyesült Államokban megengedőbb, míg Nyugat-Európában általában szigorúbb a szabályozás.