stressz – van jó és rossz is – Szélesebb értelemben stressznek a szerve­zet és a külvilág közötti kölcsönhatás folyamatában fellépő, újszerű választ igénylő helyzetet nevezzük. Szűkebb, hétköznapi használatban csak a meg­oldhatatlan kapcsolatot, szituációt értjük alatta. Ez a Sellye János által meg­fogalmazott kontrollálhatatlan, negatív stressz, a distressz, amely felmor­zsolja az embert. Előbb-utóbb valódi pszichoszomatikus betegségekhez, pél­dául magas vérnyomáshoz, infarktushoz, depresszióhoz, de akár mene­dzserbetegséghez is vezethet. Ezzel ellentétben a »jó« stressz, az eustressz olyan nélkülözhetetlen, kreativitásra serkentő, alkotó energiákat felszaba­dító inger, amely az állatvilágban és a primitív népek között az életben mara­dás alapfeltétele. Segít felismerni a veszélyt, mozgósítani a szervezet véde­kező rendszerét, és dönteni, hogy küzdeni vagy menekülni kell-e. Hogy a stressz ártani vagy használni fog-e, az a stresszoroktól, azaz a veszélyeztető környezeti hatások súlyosságától és tartósságától, az arra adott (elsősorban adrenalin által közvetített) élettani és pszichológiai reakcióktól, valamint az egyén testi, lelki, alkati adottságaitól függ. Ha a stresszhelyzetre adekvát vá­lasz (küzdés, menekülés) következik, nem vagy alig károsodik a szervezet. Ha nem jut tér az élettani és pszichés válasznak, a szervezet fiziológiai és pszi­chés egyensúlya felborul, és distressz alakul ki.